A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok

Az 1990. évi X. törvény hatalmazta fel a kormányt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait és működését külön nemzetbiztonsági törvény megalkotásáig rendeletben szabályozza. A Minisztertanács e felhatalmazásnak a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendelettel tett eleget, amelyben meghatározta a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúráját, az egyes szolgálatok feladatait.

1990. március 1-jével két polgári és két katonai szolgálat kezdte meg a működését: egyfelől a polgári hírszerzést végző Információs Hivatal (IH), illetve az alkotmányvédelmi, kémelhárítási, terrorelhárítási, valamint gazdaságbiztonsági (stb.) feladatokért felelős Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), másfelől a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH).

A magyar titkosszolgálati intézményrendszer működtetésében és felépítésében jelentős változást hozott a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.), amely a korábbi átmeneti szabályozást váltva megteremtette a szolgálatok működésének alkotmányos feltételrendszerét. A magyar titkosszolgálati közösség ötödik tagjaként a Nemzetbiztonsági Hivatalból kiváltak a titkos információgyűjtés technikai feladatait végrehajtó szervezeti egységek: létrejött a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ).